Pontosak voltunk.Ő is időben jött meg.
-Sziasztok.-köszönt.
-Halli - Honey
-Szia-én
-Amúgy megtudhatnám a neveteket?-kérdezte
-Persze, én Rebeca vagyok.
-Én meg Honey.
-Örvendek.Én Henrik vagyok.
-Szép név.-én
-Köszi a tied is.
-Na akkor indulás úszni!-Honey.
-Egyet értek. Honey a szokásos helyre.
-Ö... az merre van?-Henrik
-Csak kövess.-én.
Azzal elindultunk a szokásos helyünkre. Sokat nem kellet menni. A strandoló helytől körülbelül 5-6 percnyire volt. A hely nagyon elhagyatott volt. De épp ezért szerettünk oda járni. Egy nagy szikla eltakart minket szóval nem tudtak az emberek belesni.
-Megérkeztünk.-mondtuk egyszerre Honeyval.
-Csendes.-csak ennyit tudott mondani.
-Ezért szeretjük itt, bármit csinálhatunk nem látják, nem hallják.
-Miért mit szoktatok itt csinálni az úszáson kívül?-kíváncsiskodott.
-Háát, én táncolni szoktam itt. Otthon nem tudok, mert nem hagyják. Szerintük a tánc az hülyeség. Nagy álmom az, hogy modern tánc tanárnő lehessek.-Honey
-Én meg éneklek. Bár nem nagyon vagyok megelégedve a hangommal. De mindenki szerint nagyon szépen éneklek.
-Értem. Nem mutatjátok meg mit tudtok?
-De.-Honey
-Oké.-én.Elkezdtük a produkciót.Henrik figyelmesen követte azt.Vége lett a kis "előadásnak". Henrik megtapsolt, majd így szólt:
-Lányok ez szuper volt. Nagyon ügyesek vagytok. Honey állj a célod mellé. Ne foglalkozz mással, ha te ezt szeretnéd csinálni akkor hajrá. Rebeca a te hangod csodás. Ha gondoljátok tudok szólni egy két jó szót az érdeketekben.
-Komolyan??-én
-Igen, a testvérem ilyennel foglalkozik.
-Az jó lenne. Legalább megtudnám mutatni, hogy igen is én tánc tanárnő leszek.
-Oké akkor ezt megbeszéltük.Na de nem beszélgetni jöttem, hanem úszni.
-Igaz.-én-Nyomás a vízbe.-Majd mind a hárman neki futamodtunk és bele mentünk a vízbe. Sokat hülyéskedtünk, egymás fejét nyomtuk bele a vízbe. Elég sokat marhulhatunk. Észre sem vettük, hogy így elszaladt az idő. Én kicsit ki jöttem a vízből, és megnéztem az időt. 16:43 volt. Láttam, hogy kezd beborulni. Ha itt beborul, nagy viharra kell számtani.
-Hé, ideje menni, vihar készül.-szóltam be a még vízben lévő embereknek.Ők is kijöttek. A szél egyre erősebben kezdet fújni. Honey tudta, hogy félek a vihartól, ezért mind a hárman oda mentünk hozzájuk. Henrik, messze lakot a kis helyünktől. Sikeresen megérkeztünk, ahogy beértünk a házba az eső úgy kezdet el esni, mintha dézsából öntötték volna. Bementünk a napaliba és leültünk a bőrkanapéra. Edward is otthon volt. Ő is csatlakozott hozzánk. Be tettünk egy vígjátékot, Honey és én készítettünk pop corn-t és szendvicset. Mi is leültünk és néztük a filmet. Már vagy a harmadik film ment, de a vihar még mindig nem csendesedet. Én nem, mertem haza menni ezért Honey-nál aludtam. Henrik is náluk aludt, mivel Honey anyukája nem engedte őt haza. A baj csak az volt, hogy csak egy vendég szoba volt. Én és Henrik együtt kellet aludjunk. Hamar lefeküdtünk, mert nagyon kifáradtunk a sok úszkálásba.
