10. Csak egy jó nap!

*Éjjel 3 óra*
Éjjel megébredtem, mert rosszat álmodtam. Ilyenkor mindig megiszok egy pohár meleg tejet. Most is így tettem, lassan kiszálltam az ágyból, fölvettem egy felsőt és lementem a konyhába. Próbáltam minél csendesebben menni, ami szerencsémre össze is jött. A hűtőből kivettem a tejet, kiöntöttem a bögrémbe, majd beraktam a mikróba. 3 percre állítottam be. Szétnéztem a nappaliban, mert valami fényt vettem észre, nem lámpa volt, mert annak nagyobb fénye kell legyen. Mire oda értem a nappaliban a fény megszűnt, fölkapcsoltam a villanyt, és megláttam ott Henriket.
- Hát te? - kérdeztem.
- Szia - vigyorgott. - Hát én ülök. - mondta.
- Azt látom. De, hogy vagy még itt? - kérdeztem értetlenkedve.
- Vihar volt...és mindenki itt maradt.
- Vihar? - kérdeztem döbbenten. Kicsit meglepődtem azon, hogy vihar volt. Mindig megébredek arra, annyira félek.
- Na jó nem volt vihar. - mondta végül. - Szerettem volna veled beszélni. - elhallgatott. Arra vártam, hogy folytassa de nem tette.
- Miről szerettél volna beszélni? - érdeklődtem.
- Öhm... hát arról, hogy..izé... nem jönnél el velem egyszer vacsorázni? - kérdezte félénken?
- Most randira hívsz? - faggattam.
- Igen, ez most egy randi felkérés volt. - mondta - De, ha nem akarsz eljönni, megértem, mivel még nem is ismerjük egymást annyira. - mentegetőzőt.
- Persze, hogy elmegyek... Elvégre nem ez egy randi célja, hogy még jobban ismerjük egymást? - mosolyogtam rá.
- De. - mosolygott ő is. - Neked mikor jó?
- Nekem mindig jó. - válaszoltam.
- Rendben, akkor szögezzük most le.
- Oké. Mondjuk neked holnap jó?
- Holnap? Az tökéletes. Hánykor?
- 8?
- Tökéletes. Akkor holnap. - mondta és lassan fölállt, hogy haza induljon.
- Hova mész? - kérdeztem aggódva.
- Hát haza, gondolom most te is megiszod a pohár tejet és mész vissza aludni, és nekem se ártana egy kis alvás.
- Nem mész most te sehova. - jelentettem ki. - szépen itt maradsz, itt alszol, úgy se ez lesz az első, hogy itt alszol.
- Nem lenne gond?
- Eddig az volt?
- Nem tudok róla. - mondta viccesen.
- Haha. Na gyere menjünk ki a konyhába. - majd oda jött mellém. Szorosan megállt mellettem, megpuszilta az arcom, majd rám mosolygott, mert a puszijától pír lett az arcomra. Mélyen a szemébe néztem, ő is ezt tette. Csendben álltunk egymással szemben, nem mozdultunk csak néztük egymást. A csend, még 5 perc után sem volt kínos, sőt. Annyira jó volt, nem koncentrálni másra, csak arra, hogy Henriket nézhessem. Végül ő megtörte a csendet:
- Nem a konyhába indultunk...?
- Ja... de. - tértem észhez. A konyhába érve ismét csipogott a mikró, jelezvén arra, hogy lejárt. Kivettem a belőle a bögrém, majd a pulthoz mentem  és leültem mellé.
- Kérsz?
- Nem köszönöm, nem szeretem a tejet. - mondta.
- Akkor valami más innivalót?
- Esetleg egy kis üdítőt.
- Rendben. Almalét vagy narancslevet kérsz?
- Alma jó lesz. - Oda sétáltam a hűtőhöz, kivettem belőle a palackot. Elő vettem egy poharat és kiöntöttem majd oda adtam neki. Lassan kortyoltuk az innivalónkat és közben beszélgettünk. Mindenféléről beszéltünk, már téma sem volt, amiről tudtunk volna beszélni. Nem is csodálom, hogy álmosok lettünk hisz, 4:49 volt, mikor az órára pillantottam.
- Lassan ideje lenne aludni menni, nem gondolod? - kérdeztem miközben ásítottam egyet.
- Igazad van.- majd komótosan fölcammogtunk az emeletre egész be a szobámba. Mindketten ágyba bújtunk és aludni tértünk. Úgy terveztem, hogy délig fel sem fogok kelni, de ha az embernek van egy legjobb barátnője, akivel ráadásul együtt is él, akkor az is kész csoda, ha 10 óráig alhat. Most én is így jártam.
- Rebecaaaa...!!! - kiáltotta, miközben hátra csapódott az ajtóm. Mikor meglátta, hogy nem egyedül ijedtem fel, hanem Henrikkel, döbbenten megállt az ajtóban és meredten bámult ránk. - Öhm... elnézést. Azt hittem egyedül vagy. - mentegetőzött. - Akkor én megyek is, nem is zavarok tovább. - apránként lépet kifele a szobámból.
- Huh, én azt hiszem megyek. - mondta Henrik.
- Rendben.
- 8-ra érted jövök, rendben?
- Rendben. - majd ásítottam egy nagyot. - Lekísérlek.
- Kitalálok egyedül is, te addig még pihenj egy kicsit.
- Honey mellett? - nevettem el magam.
- Igaz. - nevettet ő is. Kiszálltam az ágyikómból. Kikísértem őt, majd vissza sétáltam az emeletre. Bementem barátnőm szobájába.
- Mit szerettél volna? - kérdeztem kedvesen.
- Segíts ruhát választani.
- Milyen alkalomból? - érdeklődtem.
- Randi alkalmából.
- Juj, kivel randizol?
- Szerinted? - nézett rám kérdőn.
- Tommal?
- Talált- süllyedt. - mondta, majd vissza fordult a ruhatárához, és dobálta tovább ki  ruhákat. Közben ezeket hajtogatta "Nem, ez sem." "Hmm..ja nem" és így tovább.
- Na várj, had segítsek... Hm... hova mentek?
- Azt mondta öltözzek kényelmesen. Csak ennyit mondott.
- Ez épp elég. - a szekrényben kerestem egy sima, barna cső nadrágot. Majd a kedvenc pólómat ami úgy nézet ki, hogy egy fehér pólóra rá varrtak egy mellénykét. Nagyon szép volt. Kiegészítőnek előkészítettem egy karkötőt, a hozzá járó fülbevalóval és a nyaklánccal együtt. - Esetleg még feltehetnéd a barna napszemüveged is. Cipőnek meg mondjuk válaszd a fehér szandálodat.
- Hu köszönöm. Te ma mit csinálsz?
- Hát először is, reggelizem, majd én is kiválasztom a ruhámat, majd kicsit szépítkeznék.
- Merre mész?
- Randizni. - vigyorogtam.
- Henrikkel?
- Igen.
- Az nagyon jó, hányra kell kész legyél?
- 8-ra jön értem. Nekem nem mondott semmit, hogy mit vegyek fel.
- Tom is 8-ra jön. Nem baj, majd te kitalálod, hogy mit vegyél fel. Benne vagy egy közös reggelibe, majd szépülésbe?
- Persze, te addig csinálj valami finomat, míg én csinálok fürdő vizet. Oké?
- Oké. - Kimentünk Honey a konyhába ment le, én meg a fürdőbe mentem. Megengedtem a forró vizet, öntöttem bele egy kis hab fürdőt, szórtam bele fürdő sót is. Mire a kádban a víz megtelt addigra már Honey is vissza tért, két pohár, egy üveg pezsgő és pár szendvics társaságában.
- Ha már csinálunk valamit csináljuk rendesen. - mondta.- Várj! - azzal már ki is futott a fürdőből, én közben elzártam a vizet, kitöltöttem a pezsgőt, jó hideg volt. Közben Honey is vissza tért az mp3 lejátszóval, bekapcsolta a rádiót, majd ledobta a ruháit és beleült a forró vízbe, én is így tettem. Annyira jól telt, annyit beszéltünk és nevettünk, hogy észre sem vettük mennyire elszaladt az idő. Kiszálltunk a vízből, a törölközőket magunk köré csavartuk, kivittük az üres poharakat és a félig üres pezsgőt is. A konyhában rápillantottam az órára és kellemeset kellet csalódjak mivel még csak fél 4 múlt, tehát bőven van időnk mindent szépen megcsinálni.
- Rebeca, mit szólnál ahhoz, ha mondjuk a teraszon szárítanánk meg a hajunkat. Amúgy se szeretjük haj szárítóval, így össze kötnénk a kellemest a hasznossal.
- Én benne vagyok csak akkor vegyünk fel valamit magunkra, nem igazán ismerjük még az új szomszédokat se... - aggodalmaskodtam.
- Persze én is úgy gondoltam.
5 perc múlva már kint feküdtünk a napozó ágyakban és élveztük a napsütést. A telefonokat beállítottuk 6-ra, hogy eltudjunk készülni. A kint töltött időben meg sem szólaltunk, mindketten elaludtunk. Arra riadtunk fel, hogy szól az ébresztő.
- Huh, milyen jó, hogy beállítottuk.- mondtam.
- Na igen, de akkor menjünk és szedjük rendbe magunkat. El kell csábítani pár srácot. - kacsintott.
- Már elvannak - nevettem - most már csak annyi a teendők, hogy megtartsuk magunknak.
- Jaj, milyen kis önzőek vagyunk.
- Nem baj, ennyi nekünk is jár.
A házban lázasan elkezdtünk készülődni. Először mindketten a fürdőbe mentünk, fogat mosni, majd hajat fésülni. Én hamarabb készletem, mivel én még azt sem tudom, hogy mibe megyek. Vissza érve a szobámba, első dolgom a ruhás szekrény volt. A szemem végig futtatva megláttam egy narancssárgás rozsszínes ruhát. Ez jó lesz, gondoltam magamban. A kedvenc magassarkúmat választottam, a kis válltáskám is pont ide passzolt. Fülbevalónak egy hosszút választottam. Miután kiválasztottam a ruhákat, elkezdem a sminkem készíteni egy kis spirál és alapozott használtam. Ennyi is volt a sminkelés, a hajammal sokat nem babráltam, felkötöttem e copfba. Miután mindennel készletem felvettem a kikészített ruhámat.  Késznek nyilvánítottam magam, lementem a konyhába vártam, hogy teljen az idő. Honey is lejött, gyönyörű volt. Beszélgettünk, és a csengő zavart meg, kinéztünk az ablakon és láttuk, hogy a fiúk azok. Már 8 óra van?- kérdeztem hangosan.