*Másnap*
Másnap reggel, föl ébredtem és azon gondolkodtam, hogy neki kéne lássak a dalszöveg megírásának. Valami nagyon ütős kéne, de semmi nem jutott eszembe. Kiszálltam az ágyamból és lementem a konyhába, nagy csönd volt lent. Találtam egy kis cetlit a konyha pulton. Honey írt: "Szia, elmentem a tánc terembe(tudod ahol a múltkor voltunk), betanulni a koreográfiát. Nem tudom, hogy mikor jövök, de addig is puszi." A fali órára pillantottam ami 8:47 mutatott. ~De korán van még~ gondoltam magamban. Készítettem magamnak egy kis reggelit, majd bevonultam a nappaliban a reggelimmel, egy toll és egy füzet kíséretében. Mindig reggel írtam meg a leckéimet suli időben is, ilyenkor jobban forognak a kerekeim.
*2 óra elteltével*
Ott ültem a kanapén az ihletre várva, de semmi. Egyszerűen nem jutott eszembe semmi jó, pár sort írtam, de amikor fölénekeltem nem tetszett. Ez a dolog nagyon bántott, ha ez nem jön össze, az egész életem csődbe megy. Tudom kissé hülyén hangzik, de én az életemet úgy szeretném élni, hogy amit szeretnék mindent elérjek akár az életem árán is. Szeretném először befejezni a sulit,majd tovább tanulni, de énekes nőként, vagy legalább már legyek túl egy-két zenén. Majd miután az egyetemmel is végeztem, szeretnék benne lenni a sztárok világában, majd egy boldog kapcsolatot, majd esküvőt és két csoda szép gyermeket, legyen mellettem a legjobb barátnőm, a szüleim. Ők is legyenek boldogok Honey álmai is váljanak valóra, a szüleink legyenek boldogok és egészségesek. De tudom, hogy ez mind nem válhatnak valóra. Ilyen csodálatos és tökéletes nem lehet senki élete. Mindig közbe jön valami. Sajnos. Mindig lesz egy dolog amit, már nem tudsz megvalósítani.De remélem velem ez nem fordul elő.Meg untam csendet ezért bekapcsoltam a tévét és végig néztem minden egyes adót, végül leragadtam a kedvenc zene csatornámnál. Az egyik kedvenc dalom szólt, úgyhogy muszáj volt végig, bulizzam.Egy más után betettek, több jó zenét is és én nem bírtam leállni. Arra lettem figyelmes, hogy valaki úgy nyomja a csengőt, hogy mindjárt kiakad.
-Nyugi megyek már-kiabáltam ki, a vendégemnek. Oda sétáltam az ajtóhoz, kinyitottam és majdnem össze estem a látványtól-persze jó értelemben. Ott állt előttem Nicole, Edward, Henrik és Tom na meg rengettek ember fogalmam sem volt mit akarhatnak tőlem.
-Szia csajszi-köszöntött Nicole
-Ö..sziasztok, mi folyik itt?
-Nem mondtam neked, hogy lesz egy fotózásom a "barátok"címen?
-Nem ezt valahogy elfelejteted mondani.
-Á, mindegy. Bemehetünk?
-Aha.-Majd szépen besétált minden egyes emberke, rengetegen voltak becslésem szerint vagy öt sminkes, vagy annál is több. Stylistokról nem is beszélve, na meg ott voltak a fényképész emberek is, szóval voltunk elegen- Na és Honey hol van?
- Mindjárt jön ő is csak haza ment, mert az édesanyja hívta valamiért.
-Oké.-Azzal két nőci megfogott engem leültetett a kanapéra és neki fogtak a hajammal és a sminkemmel babrálni, mindenki el volt foglalva. Pár percen belül megjött Honey is és őt is kezelésbe vették.Annyi haj lak és smink még életemben nem volt rajtam, mint most. Olyan bő félóra és el is készültünk, már csak a ruhánkat kell fölvegyük és készülhetnek is a képek. Na égre az öltözködés is meg volt. Szépen beálltunk és indult is a fotózás. Először ilyen kis meghitt baráti képek készültek, majd egyre jobban belejöttünk és már mi is profiként végeztünk a munkánkat. az egész nap erre a fotózásra ment el. De nem bántam.
-Na jó skacok én fölmegyek a szobámba, és megpróbálok írni, mert már fogytában vagyok az idővel.-majd szépen lassan felbaktattam a szobámba és ledőltem az ágyamra, és egyből el is aludtam, na ennyit erről, hogy dalszöveget írok.
